2015. október 26.

7. fejezet

"Csodálkoztam, amikor igent mondott, de volt egy olyan érzésem, 
hogy csak Zaynt akarja bosszantani, aminek nem értettem az okát, 
de nem is számított. Az a lényeg, hogy közelebb kerüljek a célomhoz!"
Harry Styles


Kate Peterson

A gyomrom görcsbe rándul, miközben a tükörben megszemlélem magam. Nincs több időm. Hogy biztos vagyok-e a döntésemben? Na ez az, amit még én magam sem tudok biztosan. Rettegek attól, ami most vár rám. Úgy érzem, képtelen vagyok lelkileg felkészülni erre a találkozásra, pedig ennél tovább már nem húzhatom. Az egyik asszisztensemnek beszóltam reggel, hogy kezdje el a fiúkkal a próbát, hiszen szerencsémre az eddigi egyik legnagyobb ügyfelem bejelentkezett hozzám reggelre, így ez jó kifogás volt, hogy ne kelljen rögtön a kezdésre beérnem, és találkoznom velük. De most már itt vagyok, igaz, hogy még mindig nem az irodámban, ahol lennem kellene, hanem a női mosdóban. Mély levegőt veszek, és elindulok a vesztőhelyem felé. Legalább is én úgy érzem magam, mintha a kivégzésemre sétálnék. Szörnyű éjszakám volt, alig aludtam valamit, de úgy döntöttem, nem adom fel. Nem adhatom fel! Másodszorra nem! Legfőképpen ő miatta... Az ajtó előtt állva lehunyom egy pillanatra a szemem, és magamra öltöm a közönyös álarcomat. Ez vagyok én. Egy maszk mögé bújt, félős kislány. De ez most nem számít. Mikor lenyomom a kilincset és belépek a helységbe, már egy magabiztos nő látszatát keltem.
- Sziasztok - köszönök oda a jelenlevőknek, mire szinte egyszerre hangzik fel a válasz.
- Szia! Jó, hogy jössz. Majdnem készen vagyunk, úgyhogy innentől a te reszortod - mosolyog rám kedvesen a beosztottam.
- Oké, köszi szépen a segítséget - próbálok minél kedvesebben viszonyulni hozzá a helyzethez, meg ahhoz képest, hogy semmi kedvem sincs itt lenni. Főleg nem velük.
- Szeretnék veled beszélni! - lép hirtelen elém egykori legjobb barátom.
- De én veled nem! - utasítom durván vissza, ezzel ellépek mellőle, és elkezdem felmérni a terepet. Rá kell, hogy jöjjek, majdnem tökéletesen eltaláltam az ízlésüket is, na meg a méretüket. Pár ruhadarab van csak az elutasítottak között. - Meg vagytok elégedve a ruhákkal? Valamilyen különleges óhaj-sóhaj valakinél?
- Nem, köszi, ezek tök jók - válaszol Harry. - Mond csak, nem jönnél el velem vacsorázni? - ereszt meg felém egy bugyiolvasztó félmosolyt, amitől szerintem majdnem minden csaj rögtön beadná a derekát, kivétel én. Ha tudnám, mikor adja fel a gyerekes próbálkozásait...
- Már mondtam, hogy nem - utalok az előző napra.
- Mondtam, hogy hagyd békén! Nem megy veled sehová! Mit nem értesz meg ezen? - csattan fel Zayn. Egyik szemöldököm az egekbe szalad, hiszen semmi joga megmondani, hogy mit tehetek és mit nem. Na ebből nem eszik! Dac, méreg, bosszúság járja át minden pólusomat, minek következtében gondolkodás nélkül reagálok.
- Tudod mit? Szívesen elmegyek veled valahová - mosolyodom el bájosan. Ez az! Színészkedésből ötös.
- Tessék, de ... - makogná a döbbent srác, aki nem érti, hogy szavai miért pont az ellenkezőjét váltották ki belőlem, mint ő szerette volna.
- Tényleg? - A göndör csak döbbenten bámul rám, nekem viszont csak most esik le, hogy mit is tettem. Annak mondtam igent a randimeghívására, aki régen is, és tegnap is mindenféle csúfságnak elhordott. Én sem vagyok százas, az már tuti! De már nem táncolhatok vissza.
- Igen, örömmel!
- Nem mehetsz vele sehová! Ő, ő...
- Fogd már fel, hogy semmi jogod beleszólni az életembe, a döntéseimbe! - mordulok rá.
- Oké... - Mély levegőt vesz, gondolom ezzel nyugtatná magát. - Akkor most már igazán elmondhatod, hogy mivel bántottalak meg!
- Álmodik a nyomor. Nem mondok neked semmit!
- Ó, dehogy is nem! - kapja el a karomat, amikor el akarok sétálni mellette. Nem durván fog, csak éppen annyira, hogy megtorpanásra késztessen, és az az ismerős érzés átjárja a testemet.
- Engedj el! - sziszegem.
- Zayn! Engedd el, ezt nem teheted! - parancsol rá Niall, de az előttem álló fiúból semmilyen reakciót nem vált ki.
- Kate Peterson! - vágódik ki az ajtó, miközben az idegbeteg főnököm beviharzik rajta - Te mit képzelsz magadról? Megmondtam neked, hogy ők az elsők! Nem tudod felfogni a cseppnyi agyaddal? - teljesen porrá alázva érzem magam. Pont a fiúk előtt ordít le, néz semmibe. Most még csak az sem vigasztal, amikor lesápad a felismeréstől, hogy a fiúk is jelen vannak, és ő pont előttük mutatja ki a valódi énjét. - Akarom mondani, mi volt ez a reggeli? Sziasztok srácok! - tekint körbe a szobában, majd pillantása megakad a ruhákon. - Ezt te sem gondolhatod komolyan! Nem aggathatsz rájuk nevesincs kis kezdő tervezők munkáit, hiszen ők sztárok! Azonnal tüntesd el innen ezeket, és valamelyik világhírű tervezőt keresd fel! - kezd el pattogni.
- Köszönjük, de nekünk ezek a ruhák kellenek. - Liam szavai teljesen váratlanul érnek. - Mi örülünk neki, hogy végre valaki normális ruhákat ad nekünk, és nem azokat a szörnyűségeket - kacsint rám. - Úgyhogy, ha lehet kérni, ne változtass a felálláson! Köszi! - vigyorog a drága munkaadóm képébe elégedetten, ami döbbenetében csak pislogni képes, majd gyilkos tekintettel mered rám.
- Megmondtam, hogy a fiúk az elsők! Ezt tartsd észbe! Ne felejtsd el, hogy mit mondtam! - néz rám jelentőség teljesen, majd emelt fővel kivonul. A felfuvalkodott hólyag! De utálom.
- Ez meg mi volt? - Niall döbbenten bámul rám. - Miről beszélt ez? Mit mondott neked?
- Nem számít - nézek vissza rá határozottan.
- Akkor most már elmondanád, hogy mivel bántottalak meg ennyire? - tér vissza az eredeti témához Zayn.
- Az is lényegtelen. Akkor a ruhákat átnéztétek, most már csak az van hátra, hogy megbeszéljük a következő díjátadóra milyen ruhát szeretnétek, vagy rám bízzátok-e magatokat.
Ez után szerencsére maradunk a kötelező témáknál, ami valószínű a négy srác figyelmeztető pillantásnak köszönhető, amivel Zaynt tüntetik ki, amikor az ellenkezni akar. Átbeszéljük, hogy ki mit is képzelt el magának, terveket nézegetünk, és egy pillanatra úgy érzem, hogy minden normális, hogy nem kell félnem a következményektől, vagy a múltamtól. A munkám megint elvarázsol, eltereli a figyelmemet a nyomorult életemről, a gondolataimról. Teljesen kikapcsolok, és csak élvezem, hogy a legnagyobb szenvedélyemről beszélhetek. Idillikus helyzetünkből egy kopogtatás ránt vissza a valóságba.
- Sziasztok! - lép be mosolyogva a menedzserük. - Örömmel látom, hogy sikerült őket megzaboláznod, és nem nehezítik az életedet, mint az enyémet szokták.
- Naaa... ez gonosz volt! Mi áldott jó emberek vagyunk, akik sohasem görgetnek eléd semmilyen akadályt - vigyorog Louis.
- Ha jobban megnézed, a fejünk felett a glória - kontráz rá Niall.
- Igen, Niall. A szőke hajaddal, na meg a feléd képzelt glóriával tényleg olyan vagy, mint egy kis angyal, már csak a vasvilládat kellene elrejtened! - röhög fel Paul a saját poénján, mire nem bírom ki, hogy ne kacagjak én is vele. Csípem ezt az ürgét, bár a többiek úgy néznek rám tettem miatt, mintha valami földönkívüli lennék.
- Most mi van? - kérdem értetlenül.
- Mi, még nem is hallottunk téged így nevetni - álmélkodik Liam. Én csak megvonom a vállamat, nem tulajdonítva különösebben nagy figyelmet a szavainak.
- Valószínűleg azért nem, mert nem vagytok ilyen hihetetlenül jóképűek, na meg sármosak, mint én - poénkodik a nemrég érkezett, miközben rám kacsint, én pedig csak vigyorogva bólogatok. - Akkor a lényeg, mert rohannom kell. Kate. Nem tudom, hogy említettem-e már, de úgy döntöttünk, hogy a következő díjátadóra neked is menned kell, mivel ott mutatunk be hivatalosan is, mint a fiúk új stylistja. Kérlek, hogy az alkalomnak megfelelően öltözz fel, bár gondolom ezzel neked nem mondok ujjat. Na pá mindenkinek, mert tényleg késésben vagyok - int oda nekünk, majd kivonul. Én csak dermedten bámulok magam elé, miközben a szavai értelmét próbálom emésztgetni. Most komolyan? Egy hét múlva meg kell jelennem a fiúkkal azon a puccos estén? Nem akarom! Minden porcikám tiltakozik a dolog ellen, de nem tehetek semmit. Eladtam magam a főnökömnek az álmaimért, és jelenleg semmilyen kiutat nem találok. Most mi a franc lesz? Lassan tudatosul bennem a dolog, hogy ezentúl mindig ez lesz. Mindig ezzel az öt fiúval kell lennem, bármennyire is nem akarok. Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha megpróbálnék velük megbarátkozni? Nem, azt nem lehet, hiszen én gyűlölöm őket, főleg őt, de így mi lesz ezután? Állandó harc, egymás bántása, vagy mi? Ráadásul bevillan egy gondolat az elmémbe. Perrie-t is el kell viselnem, hiszen tuti, hogy ő is ott lesz a gálán. Nem eshetünk egymásnak minden találkozásunkkor.
- Mi is megyünk - rángat vissza Liam hangja a gondolataimból. - Akkor szólj, ha megvannak a ruhák, vagy ha valami miatt kellünk.
- Oké - hebegem kissé még zavartan. - Pár napon belül értesítelek. Sziasztok.
- Nem, nem! Én még kérek egy címet, ahová érted mehetek - vigyorog rám Harry. - Este hét jó lesz neked?
Még ez is! Totál ki is ment a fejemből ez a vacsora. Kell ez nekem?
- Harry! - morran rá Zayn, mire rájövök, hogy igenis kell nekem ez az este, ha másért nem is, hogy Zaynt idegesítsem. Elővéve legbájosabb mosolyomat elárulom a göndör srácnak a címemet, és rábólintok az időpontra.
- Oké, akkor ma este! Szia szépségem - int búcsút, majd elhagyja a szobát.
- Jól meggondoltad? Tényleg úgy gondolod, hogy ez jó döntés? - von kérdőre az előttem álló Zayn. - Nem hiszem, hogy a szüleid, főleg az apád örülne egy olyan pasinak, mint Harry! - Ezt nem kellett volna! Mit képzel ez magáról? Ennyit a maszkomról.
- Ne merészeld még egyszer az apámat a szádra venni! Semmi jogod hozzá! Azt csinálok, amit akarok, elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy dönteni tudjak! Szállj le rólam!
Ő csak mély levegőt vesz, és értetlenséggel a szemében kivonul az irodámból, ezzel végre egyedül hagyva engem. Tehetetlenül roskadok vissza a székemben, és kétségbeesve hajtom le a fejemet. Mi lesz ebből? Mi sül ki egy olyan vacsorából, ahol utálom a partneremet? Ó, anyám, mibe kevertem már megint magamat?


Sziasztok!

Remélem elnyerte tetszéseteket a rész. Köszönöm szépen a komikat és a feliratkozásokat. :) Nem hiszitek el, hogy mekkora löketet adnak ezek!
Történt pár változás az oldalon, na meg lehet lesznek még mások is. Először is köszönöm szépen Bellának az új fejlécet! Megint alkottál! Imádlak! :)
Másodszorra is, mivel kevés az időm, így felkértem egy kedves leányzót, hogy vállalja el a bétám szerepét. Ezúton is köszönöm szépen neki a kritikát is, na meg a bétázást! Hatalmas ölelés Németh Barbynak a segítségéért! :)
Remélem mindenkinek jól telik a szünet! Kiélvezitek, hogy nincs suli, nem kell tanulni. Ha esetleg unatkoznátok, akkor elárulok valamit, amit eddig nem sokan tudnak rólam. Az egyik design blogon kritikákat is írok, de most tettem ott közzé egy bejegyzést, amiben van jó pár olyan befejezett blog, amit ajánlok a figyelmetekbe. Vannak közötte igazán régi sztorik is, na meg nem túl régen befejezettek is. Nézzétek meg, ha gondoljátok (ITT) !
Puszi: Klau
Ui :Várom a véleményeket a részről! :)

20 megjegyzés:

  1. Ismét egy szuper rész. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből a vacsorából. Pault nagyon bírom, Zayn meg nyugodjon már le egy kicsit.
    Siess azzal a kövi résszel
    xoxo J. Roxana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Hát, a részt nem siettem el, de innentől csak erre kell koncentrálnom, így most már jönnek majd a részek.
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Egy újabb csodálatos részt olvashattunk! ;) Nagyon tetszik az egész történet, kíváncsi vagyok én is, mi sül ki ebből a Hazzás vacsiból :D

    Puszi:
    Barby

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Remélem erre nem számítottál. Mármint, hogy így sül majd el a vacsi. :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Kedves Klau!

    Ez a rész is fenomenális volt!

    Nagyon tetszett, ahogyan Zayn lereagállta, a Harry álltal felkínált vacsora meghívást... és ahogy Kate emlékeztetve magát, elfogadta.

    Nem semmi egy főnöke van az már biztos. Imádtam, ahogyan a fiuk kiálltak Kate mellett.

    Paul is tök jó fej.

    Köszönöm, hogy olvashattam!

    Nagyon várom a következő részt!

    Jó szünetet, jó pihenést

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Lesznek még csavarok. :) Ötülök, hogy tetszett.
      Puszi: Klau

      Törlés
  4. Szia! Nagyon imádom, gyorsan hozzd a következőt! Annyira izgalmas :)
    Amelia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy imádod! :) Remélem, hogy a hosszú kihagyásom ellenére is olvasol még.
      Puszi: Klau

      Törlés
  5. Ajj Klau,jó kis idegtépő részeket tudsz te összekreálni ,de nagyon jókat is:)
    Kate helyében én is ezt tenném,azok után amit tettek vele nem csodálom,hogy ilyen.. :)
    Ez a rész is nagyon tetszett,várom a következőt:***

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ez még nem is volt idegtépő rész! Hatudnád, hogy üilyen terveim vannak...
      Puszi: Klau

      Törlés
  6. Úristen rohadt jó ������������������������������❤❤❤❤������

    VálaszTörlés
  7. Szia nagyon jó a blogod alig várom a kövi részt!! Mikor lesz?! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszik. Az új rész fent és innentől rendszeresen jönnek majd a részek.
      Puszi: Klau

      Törlés
  8. Szia!
    Meglepi a blogomon ;)
    http://rosszdontes.blogspot.hu/2016/01/dorothy-blog-award.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen!
      Puszi: Klau

      Törlés
  9. Szia!
    Uh, de jó lett... imádom ezt a blogodat is! :)
    Mikor lesz kövi rész? Mert már nagyon várom!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett. :) Lövi gent, és innentöl ráhasalok a sztorira.
      Puszi: Klau

      Törlés
  10. Szia!
    Mikor lesz új rész?

    VálaszTörlés