2015. augusztus 20.

1. fejezet

"Ekkor még senki sem tudta, hogy ki lesz az új stylistünk, 
és hogy milyen változásokat hoz az életünkbe..."
 Zayn Malik


Kate Peterson

Csend. Néma csend vesz körül, ahogy lassan lépkedem, kezemben a csokor virágot szorongatva. Ijesztő ez a némaság egy temetőben. A zajtalanságot csak néha töri meg a cipőm sarkának a koppanása, de még ez is kísértetiesen hat rám. Igaz, hogy fényes nappal van, de akkor is egy temető, ahol most éppen rajtam kívül egy teremtett lelket sem látni. Megérkezem a keresett sír elé, és ahogy végigfuttatom a tekintetemet rajta, megint elszorul a torkom a rám törő érzések miatt. Eltelt négy év. Négy év, ami alatt teljesen megváltozott az életem. Elveszítettem azt a két embert, akik a legfontosabbak voltak a számomra. Zayn iránt már csak a gyűlölet és a harag maradt meg bennem, meg persze a fogadalmam, amit az apám temetésén tettem. De itt állva az apám sírja előtt, a halálának évfordulóján, még mindig mardos belülről a hiánya és a bűntudat. A bűntudat, ami azóta sem enyhül, csak egyre jobban szítja a Zayn iránti gyűlöletemet. Hiszen minek hívott el az élő showba? Azért, hogy közölje, hogy nem kíváncsi rám tovább? Ha ezt elmondja mondjuk telefonon keresztül, akkor apám nem indul el értem a műsor után, és akkor talán még most is élne. Az egész miért? Mert szégyellt a legjobb barátom az új haverjai előtt. Az után az este után hetekig nem akartam kimozdulni a szobámból, csak a temetésre mentem el. Nem bírtam enni, aludni, csak sírtam napokon keresztül. A több hetes önsanyargatásnak anyám vetett véget, amikor leordította a fejemet, hogy az apám forog a sírjában, ha most látja, hogy mit teszek magammal. Ez hatott. Eldöntöttem, hogy vége az önostorozásnak. Felkeltem a puha ágyamból, lefürödtem és rendbe raktam magam, már amennyire ez az én esetemben megoldható volt. A legnagyobb meglepetést az okozta, amikor a tükröm előtt állva valami normális ruhát kerestem magamnak, és akármit vettem is fel, minden bő volt. Kíváncsian kezdtem méregetni a testem  a tükörben, és rá kellett jönnöm, hogy rengeteget fogytam. A súly fölöslegem egy része lement rólam, és ekkor jöttem rá, hogy ezt akarom! Azt akarom, hogy bebizonyíthassam mindenkinek, hogy igen is szép vagyok, és hogy ne kelljen soha többé senkinek szégyellnie senki előtt. Apám sírjánál megfogadtam, hogy nem érdekel többé Zayn, nem engedem neki, hogy még egyszer bántson, a tükör előtt pedig elhatároztam, hogy megváltoztatom a külsőm. Anyám a legnagyobb meglepetésemre mellettem állt, támogatott, talán életem során most először. Elmentünk divatosabb ruhákat venni, elvitt egy fodrászhoz, aki befestette a hajamat és rendes formát vágott neki. A szemüvegemet lecseréltem kontaklencsére, amit nem kis szenvedések árán szoktam csak meg. A fog szabályzómat is szerencsére két hónap múlva leszedték, én pedig elkezdtem edzőterembe járni, hogy az alakom még tökéletesebb legyen. Külsőre semmiben sem hasonlítok a régi önmagamhoz, de belsőre, na ott nem változtam szinte semmit. Vagyis annyit, hogy aki rám néz, egy erős, határozott, céltudatos fiatal nőt lát, de belülről telei vagyok kételyekkel, az önbizalmam a béka feneke alatt van.
Óvatosan elhelyezem a kezemben tartott csokrot édesapám sírjára, végigsimítok a gránitba vésett nevén, és a könnyeim potyognak, mint a zápor eső.
- Szia! Elmondhatatlanul hiányzol! Nem tudom még most sem elfogadni, hogy itt hagytál, hogy nem vagy már velem többé, hogy nem ölelsz át, és nem vigasztalsz meg! Sok minden nem változott az utolsó ittlétem óta, csak annyi, hogy túl vagyok a szem műtéten, így már a kontak lencse sem kell. Nem is ismernél rám, ha most szembe jönnél velem, annyira megváltoztam kívülről. A rút kiskacsából hattyú lett, de belül – nagyot sóhajtok – ugyan az a lány maradtam, mint aki voltam, csak megtanultam színészkedni, hiszen nem láthatja soha többé senki, hogy milyen gyenge vagyok! Nem engedhetem, hogy ismerjék a gyenge pontjaimat, hiszen akkor belém rúgnának. És ezt még egyszer nem fogom megengedni senkinek! Zaynnel azóta sem találkoztam szerencsére, de nem is akarok. Nem tudnék neki mit mondani. Tönkre tette az életemet, sárba tiporta a lelkemet, és jót nevetett rajtam. Ezt többé senki sem teheti meg velem! Nem hagyom! Anyával még mindig nem javul a kapcsolatunk. Abban segített, hogy átváltozhassak, de azóta minden változatlan. Peterrel viszont még mindig jóban vagyunk. Ő sokat segített nekem mindig is, és soha nem akarta átvenni a te helyed. A munka jól megy. Egyre nagyobb hírességek kérnek fel, hogy legyek a stylistjük. – az órámra nézek - Most mennem kell! Hív a munka! Nemsokára egy megbeszélésen kell lennem. Nagyon szeretlek, apa! Annyira sajnálom, hogy miattam kerültél ide! – A zokogás elemi erővel robban ki belőlem, pedig reménykedtem, hogy kibírom most e nélkül, de úgy látszik, még mindig itt tartok. Küldök egy puszit a sír felé, és sarkon fordulok. Megindulok kifelé a temetőből, ki a múltamra emlékeztető helyről, el a kocsimhoz, onnan az irodába, ami a jelenem. Mire oda érek, megnyugszom. Szerencsére sötétítettek az üvegek a kocsin, így nem lát be senki, én pedig nyugodtan megigazíthatom a sminkem, ami elkenődött. A kocsiból már egy csinos, határozott nő száll ki, nem pedig az az érzelmi roncs, aki beszállt.
A recepciós lánynak oda intek, amikor elhaladok az asztala előtt, és határozottan a lifthez lépkedek, ami felvisz a hetedik emeletre, ahol a főnököm irodája van. A titkár nője kedvesen rám mosolyog, majd a fotelek felé int, hogy foglaljak helyet, míg bemehetek. Pár perc elteltével már indulhatok is befelé, hogy megtudjam, kit, vagy mit találtak ki már meg nekem.
- Szia! – köszönök a főnökömnek, aki nálam pár évvel idősebb csak, és tegeződünk.
- Szia, Kate! Már vártalak! Lenne egy újabb munka a számodra! – kezdi mondandóját, miközben a kényelmes bőr kanapé felé int. Az iroda maga fekete – fehér, igazán stílusos. Hófehér falak, fekete nehéz fa bútorok, hatalmas ablakok, és néhány színes dísz tárgy és képek, amik barátságosabbá teszik a helyet.
- Sejtettem, hogy ezért hívtál. – nevetek fel.
- Igen, gondoltam. – mosolyog rám – Most is csodálatosan nézel ki, mint mindig!
- Ezt már megbeszéltük párszor, szerintem. – fújok egy nagyot.
- Igen, megbeszéltük, de azért próbálkoznom szabad! – ereszt meg felém egy csábosnak szánt mosolyt. Na, hát ez nálam nem jött be. Nem randizok, nem érdekelnek a pasik. Na jó, ez így teljesen nem igaz, hiszen persze, hogy érdekelnek, de akkorát csalódtam Zaynben, hogy azóta nem engedek senkit közel magamhoz. Futó kapcsolataim voltak, de komoly nem. A főnökömmel pedig nem lenne célszerű egy futó kapcsolatba beleugrani. Hosszú távon biztos nem előnyös. – Na, de akkor térjünk a tárgyra. Jessy terhes lett, nem vállal több munkát, amit csak tegnap közölt velem. Viszont egy igen fontos megbízást kezdett volna hétfőn. Ezt a munkát semmi képen sem engedhetjük ki a kezünkből, ez rettenetesen fontos megbízatás a cégnek, ha itt jól teljesítünk, akkor biztosítva van a cég jövője. Ez számodra is nagy lehetőség, hiszen aki itt most jól szerepel, az egyik legbefutottabb stylist lesz. Remélem elvállalod!
- Kiről van szó, vagyis ki a megrendelő?
- Nem ki, hanem kik! – mosolyog rám önelégülten.
- Na ne húzd az agyam! Kik azok! – Nézek rá feszülten. Egy rossz előérzet járja át a testem, de nem tudom én magam sem, hogy miért.
- Nos, ha kérhetlek ne sikíts! Az One Dirction! – ledermedek a sokktól. Hogy én Zayn közelébe legyek? Na azt már nem! Nincs az a pénz! Meg az a négy idióta, akik miatt meg kellett, hogy szakítsuk a barátságunkat, hiszen ő őket választotta, és nem állt ki mellettem!
- Nem vállalom! – Hangom határozottan cseng, de belülről remegek. Ezt nem teheti velem a sors! Nem akarok velük soha többé találkozni!
- Nos, akkor fogalmazzunk másképp. Ez nem kérdés volt, hanem utasítás. Ők nagyon nagyot lendíthetnek a cégen is, és rajtad is, úgyhogy nincs választásod! El kell vállalnod, és kész! – húzza össze mérgesen a szemöldökét, miközben nekem pattog. Nem jut el ennek az agyáig, hogy nem?
- Nem érted meg, hogy nincs amivel erre rávegyél? Nem vagyok hajlandó ezt elvállalni! – A méreg átjárja a testem,ugyanakkor rémülettel tölt el a tekintete, amivel rám mered.
- Nos, akkor még egyértelműbb leszek. Vagy elvállalod, vagy repülsz. De! Úgy repülsz, hogy mindenhol rossz híredet fogom kelteni, elérem, hogy a büdös életben többet nem fogsz ebben a szakmában dolgozni, mehetsz minimál bérért WC-t pucolni, az viszont semmire sem lesz elég, és tudtommal most vettél egy lakást, amihez hitelt is vettél fel. Mindened el fog úszni, ha ezt most nem vállalod el! – A döbbenetem határtalan. Hallottam már pletykákat, hogy könnyen tönkre tesz bárkit, hiszen sok mindenkit ismer, messzire elér a keze, de hogy velem is ezt akarja tenni, ledöbbent. Mit tegyek? Hagyjam, hogy minden, amit ez alatt a négy év alatt felépítettem magamnak a semmiből, elússzon? Alig tudtam magam összeszedni az után az este után, most pedig kezdjek mindent megint elölről, megint Zayn miatt? Na azt már nem! Ebből nem eszik! Ezt a melót még megcsinálom, aztán lépek ettől a cégtől .Ha ez tényleg akkora lehetőség, akkor utána könnyen találok magamnak bárhol munkát.
- Oké, elvállalom. – hangom kissé megremeg, de gyorsan összeszedem magam.
- Én is így gondoltam! – vigyorog rám kárörvendően – Okos kislány vagy te! Jól döntöttél! Egyébként mindjárt itt is vannak! – Az idegesség elemi erővel járja át a testem. Szóval időm sincs felkészülni a találkozásra! Mély levegő, mély levegő! Most nem kaphatok pánik rohamot! Nem ismerhet fel, hiszen külsőre teljesen más lettem. A nevem sem mondhat neki túl sokat, hiszen megváltoztattam. Amikor kitaláltam, hogy stylist akarok lenni, a legnagyobb problémám az volt, hogy ha Zayn valaha meghallja valahol a nevem, akkor rögtön tudni fogja, hogy ki vagyok. Anyám új férje felajánlotta, hogy  a nevére vesz, és bár nehéz szívvel, de igent mondtam a dologra. Így lettem Elizabeth Kate Wildból, Kate Peterson. Csak a második kereszt nevemet tartottam meg. Most hálás vagyok az akkori aggodalmamért, hiszen így remélhetőleg nem fog neki leesni, hogy ismer. Vagyis, hogy valamikor ismert. Gondolataimat kopogtatás zavarja meg. Az ajtó kinyílik, és belép rajta az az öt srác, akikkel soha többé nem akartam találkozni, meg egy férfi. 

Sziasztok! 
Remélem teszik a rész, és nem okoztam senkinek sem csalódást. Igaz, ezzel a résszel inkább az volt a célom, hogy valamennyire megismerjétek az elmúlt négy év eseményeit.
Kérlek titeket, írjatok véleményt!
Köszönöm szépen a feliratkozásokat, rengeteget jelent a bizalmatok! És köszönöm szépen a komikat is!
Puszi: Klau

20 megjegyzés:

  1. Ezt ne tedd velünk. Kérlek már holnap hozd a részt, mert nagyon kiváncsi vagyok a srácokra.
    Annyira tudtam, hogy a Te szavaiddal élve a rút kiskacsából hattyú lesz.
    Nagyon siess a kövivel
    xoxo Princess

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :)
      A rút kiskacsából hattyú lett, de belülről ugyan az az önbizalom hiányos, félénk lány maradt, csak megtanulta ezt leplezni!
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Ne már.Hamar hozd a részt,mert megöl a kíváncsiság.Nagyon jó lett.Már most imádom.Érzem,hogy az egyik kedvencem lesz belőle.
    Imádlak. <3
    xx Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy ennyire tetszik! A rész fent is van. Remélem a későbbiekben sem fogsz csalódni! :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Oké... Mély levegő, nem rombolunk csak ordítunk. MÉGIS MIÉRT ITT KELLET ABBA HAGYNI?! Kaptam ma már elég agyfaszt és még bőgtem is-hála a Teen Wolf-nak-és még tőled is kaptam?! Ezt megjegyeztem. Nem fogok kegyelmezni. Kicsit sem.
    De most a részről. Fantasztikus lett! Egyszerűen imádom és máris megszerettem Kate-et! :)) Lett egy újabb történetes példaképem ;) A kinézet pedig gyönyörű! Nagyon szép lett a fejléc és a design is. :)
    Remélem hamar kint lesz a kövi rész! ☺
    Imádlak ♥♥♥♥♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszik a történet, meg a design is! :)
      Ne rombolj, meg ne ordíts! :) Mondom én, aki ugyan ezt szokta csinálni! :)) Ne nézz olyan filmet, amin sírsz! :)És ne fenyegess, mert akkor félni fogok, és ha félek, kitalálok valamit, amitől tényleg agyfaszt kapsz. :)
      Imádlak! <3
      Puszi: Klau

      Törlés
  4. Uramatyám! Köszönöm hogy vagy! Bevallok féltem hogy küldöd el őt a srácokhoz de lenyűgöző volt! Nem olyan hogy direkt beleugrok hanem ő tényleg nem akart. Az elejétől meg egyenesen kirázott a hideg! Teljesen átéreztem és olyan volt mintha én lépkednék ott. Egyszerűen elképesztően fantasztikus. Mérföldkő a másik blogodhoz képest az kell mondjam. Jót tett neked ez a frissesség úgymond. Jaj majd elfelejtettem hogy a kínézetéért is plusz pont! Hogy nem a jó öreg kamaszságtól szépült meg hanem mert hajtott érte! Ámultba ejt a blog és úgy érzem szerelmes vagyok! Minden elismerésem:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a megoldásom! Nem hiszek abban, hogy a tini kor bárkit is megszépít! :) Ha valamit el akarsz érni, azért meg kell dolgoznod! Legalább is szerintem! :) Örülök, hogy azt érzed, hogy fejlődött az írásom. Remélem ez a későbbiekben is így marad.
      Imádlak! <3
      Puszi: Klau

      Törlés
  5. sejha . nagyon tetszik! alig várom már a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszik! Remélem a későbbiekben sem fogsz csalódni!
      Puszi: Klau

      Törlés
  6. Szia!
    Azt kell mondjam, hogy igazán sokat fejlődtél és van némi különbség a két blog között, az egyik azért a másik ezért jó. Mindkettőt a maga megfelelőjével írod és ez tetszik. Kate-vel megtaláltam a "közös" vonást, ha lehet ezt mondanom. Én is elveszítettem olyan embert aki a világot jelentette számomra, a támogatása mind vele együtt elszállt. Mintha csak én mentem volna lerakni a virágot. A belső tulajdonság is eléggé egyezik. Azt hiszem bennem is bennem van az akarni való. Most küzdök a legjobban az álmaimért és lendületet ad mindez. Sikerült azonosulnom a szereplővel, le a kalappal, máris több szerelmem van a blogok terén. Imádtam. A kinézet is fantasztikus, de az írásod valami eszméletlen. Minden tiszteletem Kate felé és persze feléd irányul. Kate kitalált személyiség igaz, de sok mindenen ment keresztül még is "túlélte" és ezt az egészet Te álmodtad meg. Az írásod mindenképp, minden szögből nézve átjött nekem. Nagyon kíváncsivá tetté. Várom a folytatást!
    Imádlak! <3
    Ui.: Ide is feliratkoztam;)
    Puszil és ölel: Emy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nem tudom, hogy mit írjak. Hihetetlenül jól esik, amit írsz. Egy dolog biztos! Aki igazán akar, és igazán küzd az álmaiért, az általában révbe ér! Kívánom, hogy sikerüljön elérned az általad kitűzött célt!
      Remélem ezek után nem okozok csalódást!
      Köszönöm, hogy feliratkoztál!
      Imádlak! <3
      Puszi: Kalu

      Törlés
  7. Szia!
    Fogalmam sincs mit írjak. Elképesztően sokat változott az írásod vagy csak másik stílust mutatsz be mindenesetre szerintem mindkettő érvényesül. Igazán szimpatikus a főszereplő lány, már a prológusban is éreztem, hogy lesz némi dolog amiben egy hullámhosszon leszünk. Kate azok a blogszereplőkhöz tartozik aki igazi példaképet mutat, aki követendő ilyen téren. Sokak a könyvekben, irományokban, történetekben és filmekben találják meg azt a bizonyos példaképet akit követni vagy épp olyanok szeretnének lenni. Nem egy példaképem van mindegyik másért-másért, de Kate is közéjük került. Erős jellemvonása van, habár gyengének vallja magát. Nem értem miért:) Mindenki szokott sírni van egy pillanat amikor elgyengül, de nem azt jelenti, hogy gyenge. Tetszik, hogy nem úgy vetette be magát ebbe a munkába, hogy "Jaj, de jó! Te jó ég!" Ellenezte. Mindazért, mert tudta mi vár rá és elfogadta, még, ha csak kényszerből is. A főnökét már most utálom, de minden blogban van egy vagy épp több negatív személy, szerintem a főnökének ezt pont negatív jellemzője afféle zsarnok aki terrorban tartja a dolgozóit. Tetszenek a karakterek jellemei is. És miért okoztál volna csalódást? Hisz ez is egy remekmű amit a kezedből adsz ki. Imádom ezt a blogod is. Remélem minél előbb lesz folytatás!
    Ui.: A kinézet is extra szuper lett, illik a hangulathoz, meg úgy a bloghoz:)
    Imádlak te nőszemély! <3

    Hatalmas ölelés: MaYa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök hogy tetszett a rész is, meg a kinézet is.
      Általában az erős személyiségek gyengének vallják magukat, legalább is én ezt tapasztaltam. Ő pedig megmaradt az a kisebbségi komplexusokkal küzdő lány, attól függetlenül, hogy a külseje megszépült.
      Imádlak! <3
      Puszi: Klau

      Törlés
  8. Szia!
    Nem tudom, hogy hogyan vagy vele, de szerintem kicsit rövid lett ez a rész. Valószínűleg ennyire akartad csak a részt, hogy pont ott hagyod abba, mikor bejönnek a srácok. Oké, értem én, csak én húztam volna még a dolgokat, így kibővitve a részt, és még hosszabbá is tudtad volna "varázsolni". Természetesen ez csak egy tanács, nem muszáj meg fogadni:) Ezen kívül nagyon tetszett a rész, ügyes vagy, gyorsan hozd a következőt!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Én nem szoktam hosszú fejezeteket írni, mert gyakran hozom a részeket, nem hetente egyszer. Ez Worldben majdnem 3 oldal, tehát én meg vagyok elégedve a hosszával. De azért köszönöm az észrevételt, és a tanácsot. :) Örülök, hogy ettől függetlenül tetszett a rész!
      Puszi: Klau

      Törlés
  9. Szia nagyon jó lett és már alig várom a folytatását!!
    Remélem azért nemsokára jössz vele.
    Sok szerencsét a folytatáshoz!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész, és már fent is van a folytatás! Köszönöm szépen a jó kívánságot! :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  10. szia!
    Eszéletlenül jó lett!
    Egyébként nem semmi ereje és kitartása van a csajnak..na és mennyire lesz még szüksége ezek után :)
    Megyek is tovább olvasni :)
    Szia

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy ez is tetszett! :)
      Puszi: Klau

      Törlés