2015. szeptember 23.

5. fejezet

" Válaszokat akarok, de Ő nem akarja nekem megadni ezeket!
 Ezzel viszont csak a kíváncsiságomat csigázza, és tuti,
 hogy nem állok le addig, amíg nem kapok válaszokat! "
Zayn Malik


 Kate Peterson



Mély levegőt veszek, amikor az irodám ajtaja elé érek és határozottan benyitok. A négy fiúból kettő a kanapén ücsörög és röhögve figyeli emezt a két idiótát, miközben azok egymást kergetik a helyiségben. 
- Mi folyik itt? - élesen csattan a hangom, mire mindenki felém kapja a fejét - Megkergültetek?
- Elvette a telefonomat és most nem adja vissza! - háborog Louis, miközben Harry-re mutogat.
- De... - kezdene magyarázkodásba a göndör.
- Nem érdekel! Add vissza neki, aztán lássunk neki a munkának! Nem érek rá! - ezzel az állványokhoz vonulok, amiket előre bekészítettem tegnap, rajta a nekik szánt ruhákkal. - Legyetek szívesek, nézzétek meg ezeket és ami tetszik, azt fel is kellene próbálnotok. Így én is jobban látom majd, hogy melyikőtök ízlésébe mi fér bele, valamint, hogy jó méreteket választottam-e. 
- Egy ilyen gyönyörűségnek bármit! - lépdel felém Harry - Ha végeztünk, nincs kedved meginni velem valamit? 
Ajánlatán ledöbbenek. Egy pillanatra még a szavam is elakad, de gyorsan rendezem gondolataimat.
- Hát, ezt jól eltaláltad! - szavaimra önelégült vigyor kúszik az arcára - Nincs kedvem veled sehová sem elmenni! - a vigyora pedig már le is lohad. 
- Miért? - néz rám értetlenül.
- Természetesen azért, mert velem jön el, nem pedig veled! - ezen szavak közben megérzem, ahogy egy kar átöleli a vállamat. Az undor elkap, ezért gyorsan lelököm magamról a Louishoz tartozó testrészt és arrébb lépek tőle.
- Na azt várhatod! Egyikőtökkel sem megyek sehová! De, ha így folytatjátok, az nekem csak jó, mivel munkahelyi zaklatásért, vagy feljelentelek titeket, vagy pedig leadhatom ezt a melót. - vigyorgok önelégülten.
- Nem értem, miért vagy ilyen!? - szól közbe a szöszi - Mi csak megismerni szeretnénk, hogy ne ilyen merev légkörbe kelljen eltölteni a következő hónapokat! Mi a rossz neked ebben? 
Fogalmam sincs, hogy mivel indokolhatnám meg viselkedésemet úgy, hogy közben ne buktassam le magamat. Megmentőm megint csak az ajtó lesz, igaz, most nem kopogtatnak, hanem nemes egyszerűséggel kivágják, de olyan lendülettel, hogy azt hiszem, tokostól kiszakad.
- Fiúk! - kiállt fel boldogan a belépő - Jön anya! - mosolya a füléig ér. Valószínű régen láthatta. Mindig is szoros volt a kapcsolatuk, és úgy látszik, ez az évek múlásával sem változott.
- Az király! Akkor végre megnyugodhatsz! - mosolyog rá kedvesen Liam.
- Mikor érkezik? - teszi fel helyettem a kérdést a bongyor bárány. Ez engem is érdekel, hiszen valahogyan el kell kerülnöm!
- Már a városban van, útba ide! Azért hívott az előbb, hogy pontosan most hol is vagyok, mert látni akar! - most olyan, mint évekkel ezelőtt. Süt róla a boldogság, úgy vigyorog, mint régen és ugyan azt a csillogást látom a szemében, mint amit mindig is láttam, ha valamelyik szerettéről volt szó. Az én szívem pedig összeszorul, hiszen miattam már soha sem fog így nézni! Én nem számítok már neki semmit. Sőt! Lehet, évekkel ezelőtt sem számítottam! Torkom még most is összeszorul erre a gondolatra, de nem engedhetem meg magamnak ezt a gyengeséget. Nem engedhetem le a megtörhetetlen, kemény nő álarcát előttük, hiszen akkor kérdezősködnének. Most viszont valamit ki kellene találnom, hogy mivel kerülhetném el ezt a találkozást.
- Mi lenne, ha ebben az esetben holnap kerítenénk sort a próbára? - jut eszembe a mentő gondolat.
- Nem szükséges! Anya idejön és megvár! Nem akar zavarni minket a munkában, csak látni akar! - mosolyog rám. Én ezt a mosolyt jól ismerem, hiszen volt benne részem bőven, és ez felemészt. Vagyis az a tudat emészt fel, hogy ha tudná, hogy ki vagyok, nem tenné ezt.
- Nem! Ha jól gondolom, régen találkoztatok, úgyhogy menjél nyugodtan! Vagy a fiúkkal végigzongorázzuk az ö cuccaikat, Te meg beugrasz majd, amikor ráérsz. - Mindegy, hogy milyen úton-módon, de el kell innen tüntetnem, mire az anyukája ideér!
- Miért vagy most ilyen megértő vele? - szinte süt Liam arcáról az értetlenség. Erre most mit mondjak?
- Már ez is baj! Oké! Akkor nem mehet el, és az anyukája sem jöhet ide! Így jobban tetszik? - fonom össze a karjaimat a mellem alatt.
- Az előző verzió jobb volt. Ha jót akarsz magadnak, akkor ne csináld ezt, mert esküszöm, hogy nem érdekel, hogy mivel fenyegetsz, rád vetem magam! - mosolyog rám ártatlanul Harry.
- Neked most mi bajod van? - teljes káosz a fejemben. Mit csináltam?
- Az, hogy összefonod a melled alatt a karodat, amivel megemeled azokat, és a figyelmem csakis arra tud összpontosítani. Tehát a perverz énem előtérbe kerül, és rád veti magát. - motyogja ezt a göndör úgy, hogy közben folyamatosan a melleimet fixírozza. 
- Na ebből elég volt! - eresztem le mérgesen karjaimat - Tűnjetek innen! Nem érdekel, ha kirúgnak és tönkre teszik az életemet, de én ezt nem csinálom tovább! Beképzelt, arrogáns idióták vagytok! Azt hiszitek, tiétek a világ! A külsőség a lényeg! Az, hogy mások lelki világába tapostok, az nem számít! Nem számít, ha valaki élete miattatok megy tönkre! Az a lényeg, hogy az emberek mit gondolnak rólatok a csilli-villi életetek alapján, és a külsőtök miatt! Felszínes idióták vagytok egytől-egyig! Nem is értem, hogy szerethetnek titeket ennyien! Hogy nem látják a fától az erdőt! Majmok! - és ekkor már szinte üvöltök. A könnyeim marják a szemeimet, ahogy az évekkel ezelőtti összetört önmagamra gondolok.
- Honnan veszed, hogy mi ilyenek vagyunk? Nem is adtál nekünk lehetőséget! - emeli meg a hangját Zayn.
- Én ne adtam volna? És pont Te mondod ezt? Istenem, de nagyon gyűlöllek téged azért, amit velem tettél, és titeket is, mert miattatok tette! - ekkor már könnyeim az arcomat szántják.
- Miről beszélsz? Találkoztunk már? - az öt döbbent srác közül Liam ocsúdik fel először és néz rám kérdően. Bennem csak most tudatosul, hogy miket is mondtam, miket is vágtam a fejükhöz. Ezt hogyan fogom kimagyarázni?
- Lényegtelen! - köpöm neki a szavakat.
- Nem! Nem az! Valamiért nagyon gyűlölsz minket, főleg engem, és fogalmam sincs, hogy miért! Válaszokat akarok!- Zayn szemében nem csak a döbbenet, de a zavarodottság és a kétségbe esés is észrevehető.
- Válaszokat akarsz? Miért adnám meg? Annyit elmondhatok, hogy igen, találkoztunk már! Sőt! A többiekkel is. De mivel nem emlékeztek rám, így nincs is értelme megmondanom, hogy mikor és hol történt! Ti nem emlékeztek, nektek ez egy lényegtelen kis momentum, ebből kifolyólag semmi jelentősége sincs!
- Már hogyne volna, amikor sírsz miatta! Mit tettünk? - Louis esdeklően mered a szemembe, mintha bántaná a tudat, hogy valamit vétkeztek ellenem.
 - Mondom, hogy lényegtelen! Most pedig kérlek, menjetek innen! - szólítom fel őket. Úgy látszik, nem sokat ér a szavam, hiszen mindannyian egy helyben maradnak.
- Tudni akarom, hogy mivel bántottunk meg ennyire! Én nem vagyok olyan, aki egy lányt szándékosan megbánt! - toppant egyet lábával Niall. Olyan, mint egy durcás kisgyerek, aki nem kapja meg az általa óhajtott csokit.
- Én pedig nem akarom elmondani! - nézek szemébe elgyötörten.
- Elizabeth... - hallom meg magam mögül Zayn elhaló hangját.



Sziasztok!
Ügyes vagyok? Hoztam is a részt! Remélem tetszett annak ellenére, hogy egy hatalmas vitába csöppentetek! Kíváncsian várom a véleményeiteket! 
Az előző részhez kapott komikat köszönöm szépen és köszönöm azoknak, akik feliratkoztak! :)
Kitartást mindenkinek a sulihoz, már szerda van, tehát túl vagytok a felén! 
Puszi: Klau

19 megjegyzés:

  1. Első komment! Na, a lényeg, hogy iszonyatosan jó lett, már most is fáj arra gondolni, hogy mennyi ideig kell várnom, amíg új részt olvashatok...csak így tovább, és sieeeeess! :)
    Puszi, Vilcsiii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész! :) Sajnos a sietés nem jött össze. :/
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Kedves Klau :)
    Elsőre is szóhoz sem tudok jutni annyira fantasztikus és elképesztő lett ez a rész is. Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra. Neked is kitartást ehhez a két naphoz, ami a hét iskolai részéből vissza van :)
    Puszi Fanni xxX.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész! :) Én már nem vagyok sulis, tehát ilyen téren nem zavar, hogy milyen nap van, viszont melóm jelenleg annyi van, hogy alig marad időm az írásra!
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Szia

    Olyan izgi lett.Annyira jól megírtad.Örülök,hogy Zayn-nek leesett.Szegény Kate.Örülök,hogy a fiúka bántja,hogy megbántották,pedig még nem is tudják,hogy igazából ki és mit tettek ellene.Remélem azért majd bocsánatot kérnek tőle és Kate sem fog rájuk haragudni sokáig.
    Mint mindig,most is türelmetlenül várom a folytatást.
    Hozd hamar a kövit! Imádlak <3
    xoxo Meli

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész, de attól tartok, hogy csalódást okoz a kövi rész, amit most tettem fel, ugyanis... Nem, majd ha elolvasod, akkor megtudod!
      Imádlak! <3
      Puszi: Klau

      Törlés
    2. Hát nem okozott csalódást,ugyanis sejtettem,hogy még nem derül ki,mert ismerlek,és tudom,hogy mostantól egyre izgalmasabb részek jönnek.De ez így jó,mert különlegessé teszed,ahogy egy csomó csavart beleviszel.Ha már itt tartunk,akkor sosem okozol csalódást,tartalmától függetlenül minden részt imádok mindkét blogodon.
      xx Meli

      Törlés
  4. Úristen! Ez kínzás. Miért kell ennyire kínozni? Most, hogy végre rájött, pont abbahagyod. Egy kisebb agyfaszt kaptam. Imádom nagyon-nagyon gyorsan hozd a kövit, mert bele pusztulok a kíváncsiságba.
    xoxo Princess

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, de nálad is az a helyzet, hogy attól tartok, csalódás lesz az új rész, de nem mondok többet. Ha elolvasod, megtudod! :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  5. Szia!
    Nagyon szuper lett ez a rész is :)
    Alig várom a kövit :*** #.#

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett, fent is van a következő rész!
      Puszi: Klau

      Törlés
  6. Szia!
    Ne haragudj, hogy eddig nem írtam egyetlen egy kommentet sem, de tudod milyen a suli:D
    Szóval. Nem találok szavakat. Egyszerűen fantasztikus lett ez a rész (is). Úgy bele tudom magamat élni a történetbe, hogy azt leírni nem tudom. És így befejezni ezt a részt... Hát, mikor megláttam azt hittem, hogy neki megyek a falnak:D Komolyan, nem fogom kibírni a következő részig, de türelmes vagyok, és sikerülni fog.
    Tárt karokkal várom már a következőt.
    Puszi: J.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész! :)
      Az, hogy eddig nem írtál, hát van ilyen! Én is lógok sok mindenkinek egy csomó kommentel, de jelenleg írni sincs túl sok időm, úgyhogy megértelek! :)
      A falnak azért ne menj neki, mert fájni fog! :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  7. Szia!
    Erre csak annyit tudok mondani, hogy Úr Isteeen!
    Eszméletlen volt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :) Remélem a kövi is elnyeri a tetszésedet!
      Puszi: Klau

      Törlés
  8. Szia Kalu :)
    Vár nálam egy kis meglepetés ;)
    butterfly-onedirection.blogspot.hu
    Lala xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! :) Remélem hamarosan lemegy ez a sok minden a nyakamból, és lesz időm kipakolni az összeset, amit kaptam!
      Puszi: Klau

      Törlés
  9. Nagyon jó lett. Remélem minél hamarabb folytatód 😃

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :) A folytatás pedig fent is van! Remélem az is elnyeri a tetszésedet!
      Puszi: Klau

      Törlés